A tömör, izgalmas és jó önéletrajz

A tömör, izgalmas és jó önéletrajz

Látszólag könnyű önéletrajzot írni, ugyanis csak az eddigi életutat kell írásos formába önteni. A valóságban több órás koncentrált gondolkodást és előkészítést igényel egy jól strukturált, nem túl rövid, nem túl terjengős, a meghirdetett munkakörre szabott, a korábbi munkatapasztalatról sokat eláruló CV összeállítása.


Mivel a fejvadásznak alig fél perc jut egy-egy jelentkező pályázati anyagainak átfutására, a sikeres bemutatkozásnak figyelemfelkeltőnek, izgalmasnak kell lennie. A jó önéletrajz éppen ezért áttekinthető, jól strukturált, a fontos információk azonnal szem elé kerülnek. Nem szerencsés, ha tagolatlan, egybefolyó részekből álló szöveg.

A CV a "Személyi adatok", "Tanulmányok", "Szakmai tapasztalat", "Nyelvtudás", "Számítástechnikai ismeretek", "Hobbi" rovatokból áll. Az egyes blokkokat jól láthatóan különítsük el. Címüket vastag betűkkel szedjük, a betűtípusra is ügyeljünk. A cifra betűtípusokat inkább hagyjuk máskorra - a 12-es méretű "Time New Roman" vagy "Arial" az általánosan elfogadott.

A CV terjedelme sem elhanyagolható. A fejvadászok az időhiány és a többszörös túljelentkezés miatt fejvesztve menekülnek a bő lére eresztett "kisregényektől", míg a távirati stílusú felsorolást érdektelennek, fantáziátlannak, semmitmondónak érzik. Az önéletrajzírás egyik legnehezebb pontja az egyensúlyt megtalálni a két véglet között. Általában az egy és két oldal közötti terjedelem számít elfogadottnak.

Az elmúlt években az amerikai, azaz a blokkokban tagolt, időrendi sorrendben visszafelé haladó önéletrajzok váltak általánosan elfogadottá. Kézzel írott pályázati anyagokat csak akkor nyújtsunk be, ha ez a munkaadó kifejezett kérése.

Egyenes karrierívet rajzoljunk fel

Több diploma, három-négy, egymáshoz nem kapcsolódó szakképzettség birtokában mindig az adott pozíció betöltéséhez feltétlenül szükséges végzettségekre térjünk ki pályázatunkban. Ha minden tanfolyamot megemlítünk, azt az üzenetet hordozzuk, hogy sok mindent tanultunk, de igazából egyben sem mélyedtünk el. A cégek általában az egyenes karrierívet, egy-egy szakterület alapos ismerőit keresik. Szükségtelen megemlíteni a munkához nem kapcsolódó adatokat - például a családi állapotot, a gyermekek számát.

Fotó: ne mellékeljünk magánéletit vagy rossz minőségűt

Az önéletrajzhoz csatolt fotó ugyancsak kényes kérdés, alkalmazásának szükségességéről megoszlanak a vélemények. Míg az angolszász kultúrában diszkriminációra okot adó, elhagyható elemnek tartják, a hazai munkaadók többsége kéri. A rossz minőségű, elmosódott, magánéleti eseményeket ábrázoló fotók éppúgy kerülendőek, mint a lepecsételt széllel beillesztett, vagy gémkapoccsal hanyagul a CV szélére biggyesztett igazolványképek. A pályázót elmélyült munka közben ábrázoló kép sem kizárt, hatása azonban kétélű. Egyesekben jó benyomást kelt, míg más munkaadók inkább fontoskodásként értékelik.

Kerüljük az öntömjénezést!

Tartózkodjunk az öndicsőítő szólamoktól, saját jelentőségünk túlértékelésétől. Utóbbi nem csak rossz fényt vet a pályázóra, hanem szükségtelen is-előnyös tulajdonságaink ecsetelésére bőven lesz még alkalom az állásinterjú többi fordulójában.

Pontos adatokat adjunk meg

Ügyeljünk rá, hogy az önéletrajzban megemlített adatok, információk, dátumok ne legyenek hiányosak. Ne maradjon el a diplomát adó felsőoktatási intézmény neve mellől a kar és a szak pontos megnevezése, a diákévek alatt végzett fontosabb tevékenységek (hallgatói önkormányzati tagság, pályázati ösztöndíj, tudományos munka vagy tanulmányi verseny eredmény) említése, a cégnév mellől a jelentkező korábbi beosztása, munkaköre, fontosabb feladatainak frappáns, tömör felsorolása. Említésre méltó szakmai sikerélményeinkre is utaljunk- mindezt persze öntömjénezés nélkül. A nyelvtudás szintjének megjelöléséről (közép, - vagy felsőfok, írás, - vagy szóbeli) sem szabad megfeledkezni.

Sokan elbuknak a helyesíráson

Fordítsunk nagy gondot a helyesírásra, a félreütések, betűtévesztések elkerülésére. A szövegben helyenként előforduló helyesírási hibák felületességet, kapkodást, érdektelenséget, a sorozatosan visszatérők pedig műveletlenséget sugallnak - ami legkevésbé sem a pályázó javát szolgálja.

Az önéletrajz hobbirovatából leginkább az általánosságok elhagyásával lehet kihozni a maximumot, ezért nem árt kicsit figyelemfelkeltőbbé tenni. A"szeretek olvasni, főzni, sportolni" fordulatok helyett inkább törekedjünk kedvelt tevékenységeink konkrét behatárolására, például: X. korszak színészönéletrajzainak tanulmányozása, egzotikus thai ételkülönlegességek készítése, vagy golfozás. Ezzel a módszerrel máris kiemeltük magunkat a jelentkezők szürke tömegéből.

Nem érdemes ferdíteni

Karrierünket is kettévághatja, ha valótlanságokat írunk a CV-ben és kiderül az igazság. A fejvadászok a kiválasztási folyamat során az esélyes jelölteknek úgyis utánanéznek. Ha nincs diploma vagy nem a megadott a munkahelyen dolgozott a pályázó, az előbb-utóbb kiderül. A felsülés nem csupán kellemetlen, a fejvadászcégek egy része feketelistát vezet a lódító jelöltekről.