Próbáljuk meg korrekten!

Próbáljuk meg korrekten!

Hogyan változtassunk korrekten munkahelyet? Milyen módon közöljük kilépési szándékunkat? Mit mondjunk leendő munkáltatónknak a sikeres interjún? Érdemes átgondolni ezeket a kérdéseket, és szem előtt tartva a tisztesség elvét, hogy felemelt fejjel járhassunk.


Míg régebben ünnepelték a jubileumi 10-vagy akár a 25 éves törzsgárdai munkaviszonyt, ma a szakértők véleménye szerint is, minimum 5-6 évente mindenképp érdemes és egészséges a váltás. Belátható, hogy ezt megfelelő képzéssel, előrelépési lehetőséggel, munkakörbővítéssel, végső esetben munkahelyváltással tudjuk elérni.

Váltani szeretnénk, mert nincs megfelelő elismerés, nincsenek kihívások, esetleg nem jövünk ki a főnökkel, vagy, mert problémás bizonyos kollegákkal együtt dolgozni. Szóval egyszerűen nem úgy megyünk be dolgozni, hogy mosolygunk.

Ha ezt észrevettük magunkon, mégse a munkahelyváltásra gondoljunk elsőként! Hiszen a munkáltatónknak és nekünk is ugyanaz a célunk: egymás érdekében eredményesnek lenni!

Kommunikációval sok probléma orvosolható

1. Üljünk le komolyan beszélgetni a főnökünkkel, tárjuk elé, mi zavar minket, hogy nem érezzük jól magunkat valami miatt, és közösen találjunk ki újabb lehetőségeket. Ilyenkor feltétlenül legyünk őszinték! Sok esetben így még házon belül sikerül megoldani a gondokat. A munkáltató, pedig látja, hogy lojálisak próbálunk lenni, ami számára az egyik legfőbb érték bennünk!

Persze vannak esetek, amikor hiába várunk, nem hoz eredményes változást a megbeszélés. Munkaidőben elkezdünk állás után nézelődni, és délutánonként, vagy ebédidőben interjúkra lopakodunk. Titkolózunk, mert nem szeretünk a két szék közé esni. Törekszünk arra, hogy folyamatos munkaviszonnyal sikerüljön a váltás.

De mért feledkezünk meg a másik félről, a munkáltatóról? Mért lesz hirtelen az ellenségünk? Ne felejtsük el, a kapcsolati tőke manapság aranyat ér! Hát ne váljunk el haraggal a főnökünktől. Másrészt sosem lehet tudni, még akár vissza is táncolhatunk később!

2. Bár nehezünkre esik, és félünk is a szituációtól, de valljuk be egy következő beszélgetés alkalmával: új állás után nézelődnénk, mivel nem vezetett eredményre az előző megegyezés. Ajánljuk fel, hogy a minden bizonnyal sokkal motiváltabb új munkatársat, akit helyettünk választ, majd betanítjuk, és korrektül átadjuk a munkakört! Főnökünk máris partnerünk lesz, segíteni fog az álláskeresésben, netán ajánlani is fog egy-két üzleti partnert! Hihetetlen igaz? Pedig a módszer beválik! Csak merni kell!

Díjazni fogják, hogy őszinték vagyunk, és nem csapot-papot otthagyva távozunk! Nem beszélve a jogi következményektől, hiszen egy havi bérünkkel játszunk, amire jogosult a munkáltató, ha nem töltjük le a felmondási időnket!

Tegyük fel, sikerült felvételt nyerni, álmaink munkahelye tárt kapukkal vár, nem is akárhogyan: azonnali belépéssel. Pedig még a felmondási időnk tart! Ismét előtérbe kell helyezni a korrektséget, az őszinteséget:

3. Mondjuk meg új munkáltatónknak, hogy ha igazán szükség van ránk, akkor legyen türelemmel, mert szeretnénk tisztességesen elválni volt főnökünktől, és megtenni azt, amit megígértünk, még átadjuk a munkakört, befejezzük a tennivalónkat.
Minden vezető, akinek ezt mondja leendő alkalmazottja, előrevetítve látja maga előtt: Ez egy lojális munkatárs, aki valószínűleg tőlem sem fog egyik napról a másikra lelépni! Egyenes jellem! - és még meg sem kezdtük a munkát, máris szereztünk nála egy jó pontot! - nem beszélve a saját lelkiismeretünkről!